2013. 12. 10.

Daniel Keyes: Az ötödik Sally


Franta Andrea: 
Ez az utazás Sally szélsőséges személyiségei között egyszerű különcségnek is tűnhet, de a kialakult szituációk miatt mégis magával ragadott. Egy skizofrén nő története nem szokványos, inkább elgondolkodtató, de fordulatos, játékos, helyenként humoros és a végén elmerenghetünk saját "egészséges" hétköznapi szerepeinken... 

Skála: 10/8

Bauer Barbara: 
Ki vagyok? Vajon Sally, a személyiségzavarral küzdő nő miatt letehetetlen a könyv, aki a gyermekkori traumákat mélyen elzárva éli túl a jelent, miközben többszörösen „hasadt” tudata megóvja őt a múltat idéző emlékektől? Vagy a világ, ami elénk tárul a beteg elme, a betegség kezelése során, az oly érdekes? Netán felugrunk és a tükörbe nézünk és azt kérdezzük: minden nap ugyanolyannak látom magam? Minden helyzetben úgy reagálok, ahogy azt valóban elvárom magamtól? Vagy bennem is többen lakoznak?
Vajon hol a határ? Mekkora teret kaphat a bennünk rejlő gonosz, ármány, vagy irigy? Mindig jók vagyunk? Vagy csak elnyomjuk a normáinkkal szembe haladó, erkölcstelen, kicsit rossz énünket?
Noha a regény egy beteg ember útját tárja elénk, az olvasó is elindul egy belső utazáson az önismeret kusza labirintusában. Ezen kettősség tartja a történetet az elejétől a végéig feszültségben.

Skála: 10/9


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése