2014. 01. 27.

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek

Bauer Barbara: 
Húszévesen elgondolkodtam rajta, negyvenesként megértettem.
Magával ragadtak a mondatok, megindítottak az egymásnak feszülő érzelmek, sodort a kíváncsiság, mígnem a végén  - noha elégedetten csuktam be a könyvet – kérdések kavarogtak bennem. Aztán futottam tovább…
Azóta felkészített az élet Máraira. Mosolyogva tettem le a regényt, azzal a nyugalommal, amire magam is lassan ráébredek: az élet tele van nagy kérdésekkel, ám ahogy haladunk az úton, egyre többre megérkezik a válasz. Csak türelem kérdése.
Márai ráhangol, szavaival a kezünket fogva húz a gyönyörűen előkészített gócpont felé, ahol alig észrevehetően átsuhan egy szobán három életút mindent elsöprő tragédiája. Ám ebből a feszültségből nem cselekmények sora következik, ahogy talán azt várnánk. Minden elcsendesül, akár a vihar előtt… innentől a tettek helyett a gondolatoké a terep. Az önmarcangolás, a kérdések sora, a belső feszültségek és indulatok, a megoldásért kiáltó érzelmi válság sodorja az olvasót a megértés felé. Harag, vívódás, megbocsátás.
Elengedés.
Rendkívül tanulságos regény.

Skála: 10/10

Franta Andrea:
Mindenképpen magyar szerző könyvét szerettem volna ajánlani, mert olyan változatos a XX. század magyar irodalma és olyan izgalmas és egyben borzasztó történelmi események szabdalják, mint két háború és az ország társadalmi átrendeződése.
Márai életműve pedig különösen színes, regényei egy már ismeretlen világba kalauzolnak. Ezért választottam "A gyertyák csonkig égnek" c. regényét, mert olyan szerethetően különleges, elvarázsol és tökéletes kezdés ahhoz, hogy megszeressük az írásait. Ha a mai bulvárnak írnám az ajánlómat, akkor egy szerelmi háromszögről beszélnék, de ezen a mű messze túlmutat. Nekem ez a regény inkább szól a barátságról, hűségről, egy letűnt életformáról, és persze egy kicsit a szerelemről is. De mindezt nem a szokásos formában, mert párbeszédeket csak elvétve találunk, inkább monológ és visszaemlékezés az egész történet, egy gyönyörű keretbe foglalva. A könyv csak úgy olvastatja magát és engem mindig úgy magával ragadnak a leírásai, képi motívumai, hogy szinte érzem az illatokat és hallom az adott helyszínhez tartozó zajokat. Nekem tetszik, hogy nem oldja meg helyettem a történetet, sejteni persze sok mindent lehet, de ahogy az Olvasókörben is kiderült, mindenki magának kell hogy kitalálja az igazságot, és ez nem is olyan egyértelmű :-) Mi más lehet egy Olvasókör célja? Beszéljük át együtt és kinyílik a világ!

Skála: 10/10

Doktor Anita:
 Igaz vagy hamis? Megdicsőülés vagy bukás? Barát vagy ellenség? Szerető vagy lekötelezett?
Az örök harc az egyikért, a másik ellen. Egy ember története felemelkedésről, illetve bukásról.
Helyszín: egy ősi kastély
Időpont: egy késő nyári este
Mikor is életek, érzelmek, barátság, szerelem kerülnek mérlegre. Mire a gyertyák csonkig érnek a mérleg nyelve vagy erre, vagy arra, de elmozdul.
Gyönyörű esemény leírásokkal, nem kevés filozófiával fűszerezett történet, az utolsó megmérettetésről, a végső dilemmáról: Vajon megkapjuk a választ a kérdésekre? Ezt mindenki maga kell, hogy eldöntse miután elolvasta a könyvet.

Skála: 10/10

Máder Edit:
Teljes nyitottsággal és kíváncsisággal álltam neki Márai művének, semmiféle előgondolat, feltevés, ismeret, előítélet, kritika nélkül. Elvarázsolt, elgondolkodtatott, persze nem kevés kérdést, dilemmát is hagyott maga mögött. Magvas, mély, tartalmas mű, gyönyörű képekkel, és különleges megoldással: egy ember belső gondolatai, majd monológja a történet kerete és kitöltése. Érdemes nekiugrani:)

Skála: 10/9

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése