Miksa-Kovács Orsolya:
Úgy kezdtem el a könyvet olvasni, mint egy másik Hornby írást, a Pop, csajok satöbbit..., lazán, könnyedén. Will Freeman a felnőtt, aki örök gyerek, örök kamasz, aki apja zenei jogdíjából és és tulajdonképpen nem csinál mást csak csajozik. Az elején untatott, alapvetően távolt tartom magam az ilyen férfiaktól. Nagyon egyszerű vonalvezetésű írást félre is tettem pár napra és inkább mást olvastam, aztán úgy döntöttem adok neki még egy esélyt. Jól tettem, mert kezdett érdekes lenni, és határozottan vicces is. A fordulatot a másik főszereplő megjelenése okozta bennem, már nem tudtam letenni a könyvet. lekötöttek a párbeszédek, lekötöttek a gondolatok. Marcus, aki 11 éves gyerek volt, de mégis felnőtt, felelősségteljes, komoly, megfontolt. Kettőjük kibontakozó kapcsolata, az árnyalt félszavak, a várakozás, a közeledés-távolodás és a barátság kérdése, jól kidolgozott egységként jelentek meg a könyvben. A csoda megtörtént, Will felnőtt és Marcus gyerek lehetett, a szerepek megtalálták a megfelelő embert.
Könnyedén, lazán, de még is meghatározó vonalvezetéssel, egy csepp iróniával, és apró cinizmussal fűszerezett olvasmány. Ajánlom, érdemes elolvasni.
Skála: 7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése