WM. Paul Young: A viskó

Máder Edit

W.P. Young: A Viskó

Egy felfoghatatlan tragédia következményeként elindult és talán mondhatjuk, hogy végbement istenkeresés folyamatát mutatja be a könyv.

Fájdalom, bűn, öröm, érthetetlenség, harag és még számtalan érzelem, és gondolat vonul át a könyv lapjain. Az író a megszokottól eltérő felfogásban ábrázolja Istent, a vele való kapcsolatot, a hitet.

Ha elolvassuk a könyvet sok kérdés és válasz felmerül, sok felismerés érkezik, és sok gondolat fogalmazódik meg bennünk, lelkünkben.

Hiszem, hogy akinek kell rátalál e könyvre és nagyon sok örömet talál benne, ha elolvassa.

„Mi a „gonosz” szót a Jó hiányának leírására használjuk, ahogy a „sötétség” szót a Világosság hiányának leírására, a „halál” pedig az Élet hiányát jelenti. Mind a gonosz, mind a sötétség kizárólag a Jó és a Világosság vonatkozásában érthető meg, egyébként nincs valóságos létezésük.”

Értékelés: 

Nick Hornby: Egy fiúról

Miksa-Kovács Orsolya:

Úgy kezdtem el a könyvet olvasni, mint egy másik Hornby írást, a Pop, csajok satöbbit..., lazán, könnyedén. Will Freeman a felnőtt, aki örök gyerek, örök kamasz, aki apja zenei jogdíjából és és tulajdonképpen nem csinál mást csak csajozik. Az elején untatott, alapvetően távolt tartom magam az ilyen férfiaktól. Nagyon egyszerű vonalvezetésű írást félre is tettem pár napra és inkább mást olvastam, aztán úgy döntöttem adok neki még egy esélyt. Jól tettem, mert kezdett érdekes lenni, és határozottan vicces is. A fordulatot a másik főszereplő megjelenése okozta bennem, már nem tudtam letenni a könyvet. lekötöttek a párbeszédek, lekötöttek a gondolatok. Marcus, aki 11 éves gyerek volt, de mégis felnőtt, felelősségteljes, komoly, megfontolt. Kettőjük kibontakozó kapcsolata, az árnyalt félszavak, a várakozás, a közeledés-távolodás és a barátság kérdése, jól kidolgozott egységként jelentek meg a könyvben. A csoda megtörtént, Will felnőtt és Marcus gyerek lehetett, a szerepek megtalálták a megfelelő embert.
Könnyedén, lazán,  de még is meghatározó vonalvezetéssel, egy csepp iróniával, és apró cinizmussal fűszerezett olvasmány. Ajánlom, érdemes elolvasni.

Skála: 7/10

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek

Bauer Barbara: 

Húszévesen elgondolkodtam rajta, negyvenesként megértettem.

Magával ragadtak a mondatok, megindítottak az egymásnak feszülő érzelmek, sodort a kíváncsiság, mígnem a végén  - noha elégedetten csuktam be a könyvet – kérdések kavarogtak bennem. Aztán futottam tovább…

Azóta felkészített az élet Máraira. Mosolyogva tettem le a regényt, azzal a nyugalommal, amire magam is lassan ráébredek: az élet tele van nagy kérdésekkel, ám ahogy haladunk az úton, egyre többre megérkezik a válasz. Csak türelem kérdése.

Márai ráhangol, szavaival a kezünket fogva húz a gyönyörűen előkészített gócpont felé, ahol alig észrevehetően átsuhan egy szobán három életút mindent elsöprő tragédiája. Ám ebből a feszültségből nem cselekmények sora következik, ahogy talán azt várnánk. Minden elcsendesül, akár a vihar előtt… innentől a tettek helyett a gondolatoké a terep. Az önmarcangolás, a kérdések sora, a belső feszültségek és indulatok, a megoldásért kiáltó érzelmi válság sodorja az olvasót a megértés felé. Harag, vívódás, megbocsátás.

Elengedés.

Rendkívül tanulságos regény.

Skála: 10/10

Franta Andrea:

Mindenképpen magyar szerző könyvét szerettem volna ajánlani, mert olyan változatos a XX. század magyar irodalma és olyan izgalmas és egyben borzasztó történelmi események szabdalják, mint két háború és az ország társadalmi átrendeződése.
Márai életműve pedig különösen színes, regényei egy már ismeretlen világba kalauzolnak. Ezért választottam "A gyertyák csonkig égnek" c. regényét, mert olyan szerethetően különleges, elvarázsol és tökéletes kezdés ahhoz, hogy megszeressük az írásait. Ha a mai bulvárnak írnám az ajánlómat, akkor egy szerelmi háromszögről beszélnék, de ezen a mű messze túlmutat. Nekem ez a regény inkább szól a barátságról, hűségről, egy letűnt életformáról, és persze egy kicsit a szerelemről is. De mindezt nem a szokásos formában, mert párbeszédeket csak elvétve találunk, inkább monológ és visszaemlékezés az egész történet, egy gyönyörű keretbe foglalva. A könyv csak úgy olvastatja magát és engem mindig úgy magával ragadnak a leírásai, képi motívumai, hogy szinte érzem az illatokat és hallom az adott helyszínhez tartozó zajokat. Nekem tetszik, hogy nem oldja meg helyettem a történetet, sejteni persze sok mindent lehet, de ahogy az Olvasókörben is kiderült, mindenki magának kell hogy kitalálja az igazságot, és ez nem is olyan egyértelmű :-) Mi más lehet egy Olvasókör célja? Beszéljük át együtt és kinyílik a világ!

Skála: 10/10

Doktor Anita:

 Igaz vagy hamis? Megdicsőülés vagy bukás? Barát vagy ellenség? Szerető vagy lekötelezett?

Az örök harc az egyikért, a másik ellen. Egy ember története felemelkedésről, illetve bukásról.

Helyszín: egy ősi kastély

Időpont: egy késő nyári este

Mikor is életek, érzelmek, barátság, szerelem kerülnek mérlegre. Mire a gyertyák csonkig érnek a mérleg nyelve vagy erre, vagy arra, de elmozdul.

Gyönyörű esemény leírásokkal, nem kevés filozófiával fűszerezett történet, az utolsó megmérettetésről, a végső dilemmáról: Vajon megkapjuk a választ a kérdésekre? Ezt mindenki maga kell, hogy eldöntse miután elolvasta a könyvet.

Skála: 10/10

Máder Edit:

Teljes nyitottsággal és kíváncsisággal álltam neki Márai művének, semmiféle előgondolat, feltevés, ismeret, előítélet, kritika nélkül. Elvarázsolt, elgondolkodtatott, persze nem kevés kérdést, dilemmát is hagyott maga mögött. Magvas, mély, tartalmas mű, gyönyörű képekkel, és különleges megoldással: egy ember belső gondolatai, majd monológja a történet kerete és kitöltése. Érdemes nekiugrani:)

Skála: 10/9

Jane Austen: Meggyőző érvek

Franta Andrea:
Jane Austen világa varázslat, utazás meseországba romantikus lelkeknek. És visszafelé kezdem, hogy miért is kedvelem: mert szeretem a boldog véget (hogy a csúnyácska de okos hősnő végül visszakapja szerelmét) és imádom a dél-angliai tájat, mely most is pontosan olyan, ahogy a könyveiben lefesti. A hatalmas kastélyok, pici udvarházak, csöppnyi falvak, hangulatos tengerparti városok, melyek mindennapi életét, ügyes-bajos dolgait nagyon finoman és főleg pontosan mutattatja be hőseivel. Én kedvelem, ahogy érzékelteti, hogy (abban a tv és telefon nélküli világban) milyen hatalma volt a kimondott szónak, és a kimondatlan pillantásnak, mozdulatnak, a szomszéd fülébe súgott bizalmas infónak vagy éppen a szándékos rosszindulatú pletykának. Szerintem ez az "Austen-hatás" titka és én örömmel merülök el benne egy téli estén, egy pohár forró csokival a kezemben. Próbáljátok csak ki, nem fogtok csalódni!

Skála: 10/9

Máder Edit:

Mai beszédstílusunktól, életvitelünktől, értékrendünktől teljesen eltérő regény, mely egyszerre romantikus egy szerelem kibontakozása kapcsán és egyszerre realista, tartalmazva egynéhány társadalomkritikát. Egy fiatal hölgy élete és gondolatai révén belepillanthatunk a XIX századi angol arisztokrácia életébe, mely a mai kor embere számára mesés és bizarr, vonzó és távolinak tűnő, furcsa és mégis olyan érthető.

Mindenkinek ajánlom, hogy egy nap vegyen le a polcról otthon, a könyvtárban, vagy egy könyvesboltban Jane Austen egyik könyvét és merüljön el az írónő által varázsolt világban. Megéri.

És hogyan is mondhatnánk azt, hogy tetszik, vagy sem, ha meg sem próbáltuk elolvasni?

Skála:10/7

Miksa-Kovács Orsolya:
Anne Eliott 27 éves intelligens nő, aki e történet főszereplője. Olvasás közben végig azon járt az eszem, hogy kaphat-e egy újabb esélyt a szerelemre, a boldogságra ez az okos, művelt nő. Kaphat-e a szeretett férfitől egy újabb lehetőséget, ez a jószívű Anne. Fiatal lányként, buta módon, hagyta magát lebeszélni erről a kapcsolatról. 8 év telt el és az érzés még mindig felkavarja és a férfi még mindig a szívében lakozik. Egy új udvarló felbukkanása mennyire befolyásolja kettőjük viszonyát, lehet, hogy ez megmozgatja a kapitány érzelmeit és végre leküzdi az első visszautasításból eredő fájdalmat?
Jane Austen világa olyan, mint egy mese, amikor a kezembe vettem a könyvet időben és térben máshová kerültem. Rögtön átélhettem, hogy milyen egy angol kisasszony élete, hogy öltözik, mi érdekli, hogy beszél, mit olvas. Nekem érdekes volt ez az időutazás és meseszerű az élmény.

Skála: 10/8

Bodó Katalin:

Varázslat, ahogy csak Jane Austen tud írni. Néhány oldal után a XIX. századi Angliában találod magad. Képzeleted eléd vetíti ezt a letűnt világot és észre sem veszed már be is szippantott magával. A történet hősnője egy szelíd és alkalmazkodó fiatal nőről szól, aki már-már illetlenül értelmes és átlátja korát. Ahogy olvasod a regényt, együtt fogsz izgulni a főhőssel és aggódni érte és a jövőjéért.   A történetben több fiatal is keresi a boldogságát, ki-ki a maga értékrendje szerint. Vajon főhősünk megtalálja a boldogságát némi ármány, rosszindulat és meggyőző érvek ellenére?

Skála: 10/10

Doktor Anita: 

Nekem Jane Austen a klasszikus, IMÁDOM. Az írásai csupa báj, kellem, szépség, intelligencia, melyben képet kapunk, a korszak és a társadalom árnyoldalairól.

A könyv egy szerelmi történetről szól, melyet nem kezdhet ki sem idő, sem távolság, sem intrika. Egy történet ahol a szegényből kemény munkával gazdag válhat, ahol a kevésbé szép elnyeri a szerelmet, a szép pedig hoppon marad, és még folytathatnám, de nem szeretnék minden „poént” lelőni.

A legmelegebb szívvel ajánlom. 

Skála: 

Daniel Keyes: Az ötödik Sally

Franta Andrea: 
Ez az utazás Sally szélsőséges személyiségei között egyszerű különcségnek is tűnhet, de a kialakult szituációk miatt mégis magával ragadott. Egy skizofrén nő története nem szokványos, inkább elgondolkodtató, de fordulatos, játékos, helyenként humoros és a végén elmerenghetünk saját "egészséges" hétköznapi szerepeinken... 

Skála: 10/8

Bauer Barbara: 

Ki vagyok? Vajon Sally, a személyiségzavarral küzdő nő miatt letehetetlen a könyv, aki a gyermekkori traumákat mélyen elzárva éli túl a jelent, miközben többszörösen „hasadt” tudata megóvja őt a múltat idéző emlékektől? Vagy a világ, ami elénk tárul a beteg elme, a betegség kezelése során, az oly érdekes? Netán felugrunk és a tükörbe nézünk és azt kérdezzük: minden nap ugyanolyannak látom magam? Minden helyzetben úgy reagálok, ahogy azt valóban elvárom magamtól? Vagy bennem is többen lakoznak?

Vajon hol a határ? Mekkora teret kaphat a bennünk rejlő gonosz, ármány, vagy irigy? Mindig jók vagyunk? Vagy csak elnyomjuk a normáinkkal szembe haladó, erkölcstelen, kicsit rossz énünket?

Noha a regény egy beteg ember útját tárja elénk, az olvasó is elindul egy belső utazáson az önismeret kusza labirintusában. Ezen kettősség tartja a történetet az elejétől a végéig feszültségben.

Skála: 10/9

Charles Frazier: Hideghegy

Bauer Barbara

Egy könyv, ami kinyitja a szemedet: értékelni kell azt a nyugalmat és jólétet, ami ma körbevesz minket. Igen, vannak egyéni rossz sorsok, de az NEM A HÁBORÚ BORZALMA, amit az író úgy tár elénk, hogy az olvasó a gyomrában érzi az értelmetlen öldöklés iszonyatát. Teszi ezt Frazier úgy, hogy közben igaz szerelmet, érzelmi, lélektani fejlődéseket, asszonyok, öregek sorsát, élethelyzeteket mutat be jól kidolgozott karakterekkel, társadalmi helyzetrajzokkal. Őrületes kontrasztba helyezi a békeidőt a háborúval, a kényelmet a kényszerrel, az apró örömöket a kibírhatatlan fájdalommal, az életet a halállal. Megmutatja a reményt, ami már csak egy harmatcsepp a fűszálon, olyan illékony, mégis kapaszkodhatsz belé és előássa az értelmet a mélyen eltaposott méltóság alól is. Rendkívüli mélységekben és magaslatokban fut a történet és különlegessége, hogy a feszültséget csak az olvasó tudja feloldani… úgy és attól függően, hogy éppen milyen életszakaszát éli.

Skála: 10/7

Miksa-Kovács Orsolya

"Némelyik napot szépnek nevezzük, más napokat csúfnak, mert nem látjuk tisztán, hogy minden nap valójában EGYFORMA!"
Amerika, polgárháború, múlt század, észak dél ellen, a kisbirtok a nagybirtok ellen, az unionisták a szecesszionisták ellen: MINDENKI MINDENKI ELLEN. 
És mégis minden nap szép, annak, akit szeretnek, akit otthon visszavárnak, akit megbecsülnek. És mégis minden nap borzalmas, annak, aki öl, aki gyilkolja embertársait, aki vérben fekszik és vérben kel. 
A könyv ezt mutatja be Inman és Ada szerelmi történetén keresztül, az adott kor történelmi hátterén keresztül, az élet és a halál közelségén keresztül, a béke és a háború feldolgozásán keresztül. 
És igen, minden nap egyforma, ha nem tesszük őket mi magunk változatossá, élhetőbbé. 

Skála: 10/10

Máder Edit

Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szeretik a monumentális történelmi és szerelmi szálakat összefűző, egymásba ágyazó regényeket. Azoknak, akik értékelik és örömmel olvassák a részletes tájleírásokat, a történelmi háttéradalékokkal és információkkal ellátott leírásokat, eseményeket, és az olvasó előtt kibontakozó emberi belső átalakulásokat. Jó szórakozást.

Skála: 10/6