A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Önéletrajz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Önéletrajz. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. 02. 24.

WM. Paul Young - Önéletrajz








WM. Paul Young élete és munkássága

Youngot már korán megsebezte az élet. Atlantába, Grande Prairie-ben született, és gyerekkora nagy részét misszionárius szüleivel töltötte Új-Guineában (Nyugat-Pápuában). Elfoglalt misszionárius szülei vitték az evangélium örömüzenetét a rendkívül kezdetleges körülmények között élő Dani törzsnek. A törzs férfi tagjai - akik egyébként a rituális kannibalizmusnak is hódoltak alkalmanként - több éven keresztül kényszerítették szexuális kapcsolatra. Szülei mit sem tudtak a tragédiáról. Néhány évvel később bentlakásos iskolába került, ahol a szexuális molesztálás tovább folytatódott, immár az idősebb fiúk részéről, igaz, csak rövid ideig. Közben öccse rettenetes körülmények között baleset áldozata lett, majd unokahúga halt meg hasonlóan döbbenetes körülmények között.
Young tizenhárom különböző iskolába járt mielőtt leérettségizett, meglehetősen autokratikus, törvényeskedő apja folyamatos szolgálatának köszönhetően. 1978-ban kapta meg diplomáját a Warner Pacific College vallástudomány szakán. Az oktatási intézmény a wesleyánus pietista gyökerekkel rendelkező Church of God (Anderson, Indiana) egyházzal együttműködésben képezi diákjait. Diplomával a kezében belevetette magát a fiatalok közötti szolgálatba. Ekkor ismerkedett meg feleségével, házasságukból hat gyermekük született.
Élete mélypontjaként tartja számon azt a három hónapot, amikor felesége barátnőjével folytatott szexuális kapcsolatot. Ebből már nem tudott a korábbi módszereivel kiszállni. Minden hitbeli meggyőződésének végére ért. Döntenie kellett, vagy térdre hull és bocsánatot kér a feleségétől és újraépíti a kapcsolatukat, vagy megöli magát. Felesége elfogadta bocsánatkérését és azt kérte férjétől, hogy keressen fel egy keresztyén lelkigondozót és a legmélyéig tárja fel összetört életét és gyötrelmének okait. 11 évig tartó fájdalmas folyamat kezdődött. Végül felesége bíztatására fogott bele a könyv írásába, hogy elmagyarázza gyermekeinek lelki gyötrődéseinek okát és folyamatát. Küzdelmét a hittel és az erkölcsi kérdésekkel. Miközben A viskót írta, saját zavaros érzelmeiben próbált rendet teremteni. Közben irodavezetőként, web-íróként és konzultánsként kereste kenyerét.
„Házamon belül halmoztam fel az összes függőségemet: a szégyent, a fájdalmat, és a hazugságokat. 11 év lelki renoválás és küzdelem után kész voltam arra, hogy megírjam a történetemet és ez a történet nagyjából egyszerűen kiszakadt belőlem.” 4 hónap leforgása alatt született a regény és 15 példányt nyomtatott ki belőle. A példányok egy részét gyerekeinek küldte el, a többi közeli barátokhoz vándorolt. Nem sokkal ezután az egyik példány Wayne Jacobsen kezébe került. „Hihetetlenül érdekesek voltak a könyv bizonyos részei”- vallotta a korábban lelkészként dolgozó író, majd tovább küldte Brad Cummings egykori lelkésztársának, akivel közösen vezettek egy keresztyén televíziós műsort. Youngot azzal az ajánlattal keresték meg, hogy leporolják kissé a művet, esetleg színpadra írják.
„Ez volt az a pont - mondta Young - amikor azt gondoltam, miért ne tehetnék egy próbát?” A következő 16 hónapot azzal töltötték, hogy átdolgozták A viskót. Nem találtak egyetlen kiadót sem, aki vállalkozott volna a könyv megjelentetésére, pedig 26 kiadó ajtaján kopogtattak be. A saját kiadás mellett döntöttek és mindhárman 5.000 dollárral szálltak be a Windblown Media alapításába, hogy piacra dobhassák a könyvet. Brad Cummings 12 hitelkártyát merített le az utolsó centig, hogy életben tartsa a vállalkozást. Minimális összeget költöttek reklámra. 2007 májusában 1.000 megrendelés futott be. Barátoknak osztogatták, majd nashwille-i könyvvásáron hirtelen megrohanták őket a gyülekezetek és kezdték felvásárolni hatalmas mennyiségben. Lelkészek foglalták igehirdetéseikbe, bibliaórákon kezdtek vele feldolgozni, halottaikat gyászolók kezébe adták. A könyv a keresztyének körében óriási vihart kavart, mert hatalmas eretnekségeket fedeztek fel benne. 2007 decemberére 88.000 példány fogyott el. Az Amazon Advantage, amely kifejezetten a kis kiadók és ismeretlen írók számára fenntartott program, tízezrével rendelt a könyvből és misztikus krimiként árusította. 2008 márciusára példányszáma elérte a 300 ezret. Két hónappal később, a Windblown eladta az 1 milliomodik példányt. A jelenségre felfigyelve, ekkor vette fel velük a kapcsolatot egy nagy amerikai kiadó, a Hachette Book Group USA. Elvállalták a könyv nyomtatását és terjesztését a profit feléért. A váratlan siker megváltoztatta Young életét. Honlapot indított, feladta munkahelyeit, eladta régi öreg autóját és egy vadonatúj Honda Accorddal járja az országot. Bérelt lakását négyszobás házra cserélte, és útjára indított egy alapítványt, amelyet 1 millió dollárral támogatott meg. Az alapítvány többek között a gyermek írástudatlanság megszüntetéséért és a gyermekvédelemért száll síkra.
A World Magazinnak adott interjújában a következőket mondta: „A hivatalos egyház nem fogad be és nem működik azok számára, akik mély sérüléssel és fájdalommal élnek. Ha Isten szeret, és létezik a kegyelem, és velünk, akiknek nagyon kemény élet jutott osztályrészül nem tudnak mit kezdeni, akkor miért csinálunk bármit is? A törvényesedés a keresztyén körökben nem működik mindenki számára. Nekem nem működött. A kunyhó annak a háznak a metaforája, amit a saját fájdalmadból építesz. Metafora a megrekedés, a fájdalom, és a sérülés leírására. Egy hely, ahol a szégyen, és a fájdalom összpontosul.”


Művei:
A viskó
Keresztutak 











2014. 05. 13.

Nick Hornby - Önéletrajz







Nick Hornby élete és munkássága

Nick Hornby angol regényíró és kritikus 1957. április 17-én született Redhillben, az Egyesült Királyságban. Maidenheadben nőtt fel, itt is végezte el a gimnáziumot, majd a Jesus College-ba járt egyetemre Cambridge-ben. Legismertebb regényei a Pop, csajok satöbbi, Egy fiúról és a futball memoár Fociláz. Művei többnyire a zenéről, a sportokról, az emberi kapcsolatokról és természetről, valamint a fiatalságról szólnak.
Hornby első kiadott munkája az 1992-es Fociláz volt, mely egy önéletrajzi ihletésű könyv, az író az Arsenallal kapcsolatos fanatikus szurkolói élményeiről. Ezért a művéért Hornby még ebben az évben megkapta az Év legjobb sportkönyvének járó díjat Nagy Britanniában. A könyvből később filmet is forgattak az Egyesült Királyságban. A könyv sikerén felbuzdulva, Hornby cikkeket kezdett írni, melyeket a Sunday Times, Time Out és a Times Literary Supplement közölt az irodalmi rovatában, ezt követően zenei kritikákat írt a The New Yorkernek.  
Második könyve, egyben első regénye a Pop, csajok satöbbi 1995-ben jelent meg. A regény egy zenemániás lemezboltos fiúról és a gajra ment kapcsolatairól szól. A műből szintén készült film, amelyet 2000-ben mutattak be a mozik, a főszerepet John Cusack játszotta, és a film mindenhol hatalmas kasszasiker lett. 2006-ban egy Broadway musical is készült a történetből, amelyet a mai napig telt házas előadásokkal játszanak.
Harmadik regényét az Egy fiúrólt 1998-ban adták ki. Két "fiú" - Marcus, a csonka családban nevelkedő, apaképet kereső kamasz és a 30-as évei közepén járó éretlen, énközpontú Will Freeman kapcsolatának alakulásáról szól a történet. Filmváltozatát 2002-ben mutatták be a főszerepekben Hugh Granttal és Nicholas Houlttal.
1999-ben Hornby átvehette az E. M. Foster díjat az Amerikai Művészeti és Írói Akadémián.
Hogy legyünk jók? című regénye 2001-ben jelent meg. A női főszereplőnő felfedezi korunk megújult erkölcseit, megromlott morálját, a házasságot és a szülőség nehézségeit. Ez a műve elnyerte WH Smith Award irodalmi díját 2002-ben.
A pénz egy részét következő könyvének kiadására költötte. A Beszélgetés az angyallal  bevételét jótékony célokra fordította, és egy autista gyerekekkel foglalkozó alapítványnak ajánlotta fel, ezzel a rendellenességgel született Hornby kisfia is. A könyv, amelynek szerkesztője volt, 12 novellát tartalmaz barátai írásaiból, míg ő maga egy novellával járult hozzá "CiciKrisztus” címmel.
2003-ban Hornby összegyűjtötte néhány régebbi zenekritikáját és felállította személyes toplistáját a legnagyszerűbb dalokból a bennük lévő érzelmi rezonancia alapján 31 dal címen. 2003-ban Hornby elnyerte még a London díjat is, ezt az irodalmi elismerést az írótársak ítélték neki oda.
Számtalan esszét írt a modern kultúráról, de kiváltképp a zenéről. Rovatot is vezetett a The Believer magazinban "Stuff I've Been Reading" címmel, itt főleg saját könyvélményeiről írt 2008 szeptemberéig. Cikkeiből több válogatást is kiadott, úgy mint a The Polysyllabic Spree (2004), Housekeeping vs. The Dirt (2006), és a Shakespeare Wrote for Money (2008). Magyarországon a 2008-ban jelent meg az író tollából egy válogatás a Vájtfülűek brancsa címen.
Hornby Hosszú út lefelé című regénye 2005-ben jelent meg, és jelölve volt a Whitbread Novel díjra. Szerkesztett továbbá két sport antológiát: My favourite year és The Picador Book of Sports Writing címmel.
2007. október 16-án jelent meg Hornby Betoncsók című regénye. Ez az első könyve, amelyik elnyerte a Legjobb tinédzsereknek való könyvnek járó díjat. A főszereplő egy 15 éves gördeszkás, Sam, akinek élete gyökeresen megváltozik, miután a barátnője terhes lesz.
Hornby legújabb regénye nem sokkal a világpremier után, 2009 őszén jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában, A Meztelen Juliet címmel. Témájában és hangulatában első regényéhez, a Pop, csajok satöbbihez hasonlítható. Egy 80-as évekbeli rock sztárról szól, aki kénytelen feladni elszigeteltségét, mikor újra kiadják legnépszerűbb albumát és kapcsolatba kerül legszenvedélyesebb rajongóival.
Szépirodalmi regények
·         (1995) Pop, csajok satöbbi (High Fidelity)
·         (1998) Egy fiúról (About a Boy)
·         (2001) Hogy legyünk jók? (How to Be Good)
·         (2005) Hosszú út lefelé (A Long Way Down)
·         (2007) Betoncsók (Slam)
·         (2009) A Meztelen Juliet (Juliet, Naked)

Nem szépirodalmi kötetek]
·         (1992) Fociláz (Fever Pitch)
·         (2003) 31 dal (31 Songs)
·         (2004) The Polysyllabic Spree
·         (2006) Housekeeping vs. the Dirt
·         (2007) Vájtfülűek brancsa (The Complete Polysyllabic Spree)
·         (2008) Shakespeare Wrote for Money

Szerkesztett antológiák]
·         (1993) My Favourite Year: A Collection of Football Writing
·         (1996) The Picador Book of Sportswriting
·         (2000) Beszélgetés az angyallal (Speaking with the Angel)
·         (2005) Otherwise Pandemonium
Megfilmesített művei
·         (1997) Egy férfi, egy nő és egy focicsapat – rendezte David Evans; forgatókönyvíró Nick Hornby
·         (2000) Pop, csajok satöbbi – rendezte Stephen Frears
·         (2002) Egy fiúról – rendezte Chris és Paul Weitz
·         (2005) Szívem csücskei – rendezte Bob és Peter Farrelly
·         (2009) An Education – rendezte Lone Scherfig, forgatókönyvíró Nick Hornby - magyarországi premier előtt[3]



Forrás: Internet


Polcz Alaine - Önéletrajz








Polcz Alaine élete, munkássága


Polcz Alaine 1922. október 7-én született Kolozsváron. 19 évesen férjhez megy, pedig az orvosi egyetemre szeretett volna járni.  Majd jött a második világháború, mely alatt súlyos sérüléseket szerzett, kórházban kellett újjáéleszteni. Közben intenzív halálközeli élményeket szerzett, melyek megváltoztatták addigi világlátását. Ezek hatására kezdett pszichológiával, a halál és a gyász kutatásával (thanatológiával) foglalkozni. A második világháború szörnyűségeiből szabadulva pszichológia szakra iratkozik. Polcz Alaine az ELTE bölcsészkarán szerez pszichológusdiplomát 1949-ben. 
Szinte csodával határos, hogy módon úgy éli túl a második világháború okozta testi és lelki szenvedéseket, hogy képes megőrizni életszeretetét, tartását, utánozhatatlan optimizmusát.
Erről az időszakról, tehát az első és boldogtalan házasságáról és a háborúról szól az Asszony a fronton című műve.
Második férje, Mészöly Miklós író, akivel 1949-ben házasodtak össze, és ebben az évben szerezte meg bölcsész diplomáját is. Felnőtt elmebetegekkel folytat művészeti terápiát, majd gyermek-ideggondozóban játékdiognasztikával foglalkozik, játékteszteket dolgoz ki. A SOTE II. Sz.Gyermekklinikáján  a beteg, haldokló  gyermekek és hozzátartozóik pszichológusa. A Magyar Hospice Alapítvány elnöke. Alapozó fontosságú műveket publikál a gyerekek haláltudatáról. Tanatológiai, pszichológiai munkái kézikönyveknek számítanak.
Az élet nem a halállal végződik – vallja Polcz Alaine. A pszichológusnő több mint ötven évet foglalkozik haldokló gyerekekkel és felnőttekkel, az utolsó napjaikat, óráikat próbálta könnyebbé tenni.
Thanatológiai munkássága nyomán az utolsó percek tanújának is nevezik. Polcz Alaine számtalan haláleset tapasztalása után állítja: élet nem a halállal végződik. Az a valami, amit halálnak nevezünk, átlépés egy másik minőségű és formájú életbe, egy materiális, fizikai létből egy szellemibe. Csakhogy az utolsó órák és percek nagyon fontosak. Eldönthetik, meghatározhatják az örök élet helyét és minőségét. – nyilatkozta.
2007-ben, 85 éves korában családja körében csendben ment el. Gyermeke nem lehetett a háború alatt szerzett betegsége folytán.


A Magyar Hospice Mozgalom megalapítása és elindulása az Ő nevéhez fűződik.
A Kharón- Thanatológiai Szemle alkotó szerkesztője.
Portréfilmet készített Róla Jelenczki István Úton a halállal I-II.(1994-1997)

Díjak, kitüntetések:
Déry Tibor-díj 1991.
Év Könyve díj 1992.
A Jelenkor Kiadó Könyvdíja 2000.
A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje 2001.

Munkái, tanulmányai:
A „kisoroszlán-játék” mint diagnosztikai és terápiás eszköz (1962)
 A bábjáték alkalmazása a gyermekpszichodiagnosztikában és pszichoterápiában (1966)
 Bábjáték és pszichológia (1966)
 Aktív játékdiagnosztika és játékterápia (1974)
Orvosi pszichológia a gyakorlatban (Pertorini Rezsővel, 1976)
A rend és a rendetlenség az emberi cselekvésben (1987)
A halál iskolája (1989)
Asszony a fronton (dok.reg., 1991.)
Meghalok én is? A halál és a gyermek (1993)
Macskaregény (1995)
Éjjeli lámpa (1996)
Ideje a meghalásnak (1998)
Főzzünk örömmel! (1998)
Világjáték (1999)
Az életed, Bíró Berta (2000)
Leányregény (2000)
Gyászban lenni (2000)
Élet és halál titkai (2001)
Gyermek a halál kapujában (2001)
Karácsonyi utazás (2002)
Kit siratok? Mit siratok? (2003)

Forrás: Internet







2014. 01. 04.

Márai Sándor - Önéletrajz







Márai Sándor

Életrajz:

Munkássága:

Az Etyeki Olvasó Kör 2014. január 20-án a szerző A gyertyák csonkig égnek című művét elemzi.

Daniel Keyes - Önéletrajz





Daniel Keyes
Kortárs amerikai író
Brooklyn, 1927. augusztus 9. -

Élete:
1950-ben a Brooklyn College-ban végzett, főiskolai diplomát szerzett pszichológiából. Angol irodalomból pedig egyetemi végzettséget szerzett.
Az 50-es évek elején a Marvel Science Fiction című ponyva magazinnál volt szerkesztő, majd 1952 körül az Atlas Comics számára írt horror és sci-fi képregényeket. 1952-ben megnősült, és később három gyermek édesapja lett. 1955-56-tól már a felkapott EC Comics számára írt a saját nevében, illetve Kris Daniels, A.D. Locke és Dominik Georg álneveken.
1966-tól az Ohio állambeli Athén egyetemen agnol és kreatív írás szakon tanított. 2000-ben itt megkapta a tiszteletbeli professzor címet.
Ugyanebben az évben az amerikai Sci-fi és Fantasy írók neki adták az Author Emeritus (idős írók) kitüntetést.
Napjainkban Dél-Floridában él.

Munkássága, művei:
A pszichológia iránti érdeklődése írói munkásságában is megfigyelhető, jellemző témaválasztása a pszichiátriai problémákkal, elmezavarral küzdő ember élete.

1959. Virágot Algernonnak. Ez az első elbeszélése, mely később regénnyé bővült. E művének filmes adaptációja 1968-ban nagy sikert aratott, a főhőst Charlie Gordont alakító Cliff Robertson Oscar díjat is nyert e szerepével.
1968. Érintés    
1980. Ötödik Sally. Ebből a művéből három filmfeldolgozás is született: Készült e regényből egy amerikai mozifilm, 2000-ben egy kanadai-amerikai tv film, és 2006-ban egy francia tv film.
Billy Milligan háborúi. Megtörtént esetet dolgoz fel, és folyatatása a következő regény.
1981. Szép álmokat Billy! 
Bűnös-e Claudia?

Az Etyeki olvasókör 2013. november 18-án az Ötödik Sally című könyvvel foglalkozott.

Forrás: Internet




Charles Frazier - Önéletrajz



Charles Frazier 1950. Észak-Karolina -
Kortárs amerikai író

Életrajz
Asheville-ben, Észak-Karolinában született, és itt is járt egyetemre (University of North Carolina) 1973-ban szerezte meg diplomáját. 
Jelenleg egy karolinai farmon él feleségével és lányával, és lótenyésztéssel foglalkozik, sikerkönyvei révén komoly ismertségre és népszerűségre tett szert Amerikában. 

Művei:
1997. Hideghegy
2006. Tizenhárom hold
2011. Nightwoods

Munkássága, és a Hideghegy című mű és életrajzi adatok kapcsolata:
Már huszas éveiben megpróbálkozott az írással, de akkori műveivel nem volt elégedett. Negyvenévesen azonban újra nekifutott, s élettapasztalatai nyomán ezúttal írói hangjára is könnyebben rátalált. Első regénye az 1997-es Hideghegy, melynek ihletője és főszereplője az író egyik elődje, egészen pontosan dédnagyapjának testvére, William Pinkney Inman volt, aki az amerikai polgárháború idején a konföderációs hadsereg 25. észak-karolinai ezredében szolgált – méghozzá a konfliktus legvéresebb csatáiban, többek között Petersburg ostrománál –, kétszer is megsebesült, majd dezertált, s hosszas gyaloglás árán ért haza. 
A korszak történelmét és a környék földrajzát rögtön tanulmányozni kezdte. A családi legendák között persze pontos információ nemigen akadt: Inman után nem maradtak fényképek vagy levelek sem, így az író állami levéltárakat látogatott, hogy legalább a hivatalos adatokat beszerezze. Ami keveset összeszedhetett, azt a történet pilléreiként meg is tartotta – minden más viszont az ő műve. Frazier egyébként a főhős figurájával saját dédnagyapjáét is összemosta, aki szintén részt vett a polgárháborúban, és akiről szerencsére több információ is fennmaradt.  A szerzőt leginkább a hosszadalmas hazaút ragadta meg, mely kétségkívül nagyban formálhatta Inman karakterét. A hazatalálás persze nem egyedi témája a világirodalomnak: Frazier egész munkáját az Odüsszeia újbóli elolvasásával kezdte, mivel a két történet lényegében ugyanarról szól. Az író már ekkor biztos volt abban, hogy nem magáról a háborúról akar mesélni, hanem az útról. Ettől függetlenül fontos szerepet kap a főhős esetében a „miért harcolok?” kérdése is. Észak-Karolina hegyei között a rabszolgaság intézménye nem volt igazán jelentős; az itteniek számára a konfliktus a szülőföld védelmét jelentette. Féltek az iparosodott észak térnyerésétől és féltették saját, mezőgazdaságra épülő életmódjukat. Emellett persze a déli önérzet és a fiatalság harcias hevülete is elősegítette, hogy a háború kezdetén olyan sokan jelentkeztek önként ezen a vidéken is. A kötet nyelvezete (például a ma már nemigen ismert szavak használata) egy másik korszakot idéz – Frazier elsősorban így akarta az olvasóval éreztetni, mennyire más volt még a világ akkoriban. A történet ritmusa is lényegesen lassúbb, emiatt hosszabb is. A kor jellegzetességeit, például az akkori földművelés módszereit, az író részben saját emlékei révén mutathatta be, hiszen gyerekkorában az ottani farmerek még nagyrészt tizenkilencedik századi eljárásokat és eszközöket használtak. A hiányzó technikai részleteket pedig könyvtárakban kutakodva találta meg. Emellett azonban érdekes élményt jelentett a korabeli dokumentumokba is belepillantania – az akkori asszonyok levelei és naplói például jelentősen segítették a regény női karaktereinek kidolgozását. Meghatározó részlet volt az, hogyan változott meg a női levelek hangneme a háború során: míg eleinte férjük tanácsait kérték, később már saját döntéseiket közölték, ahogy fokozatosan megtanulták, hogyan boldoguljanak egyedül odahaza.  Talán első hallásra furcsa, de a könyvben a zenének is fontos szerep jut – s ez természetesen a filmváltozathoz is utat talált. Frazier a huszadik század elején rögzített felvételek, illetve a hagyományos dallamokat felelevenítő zenekarok segítségével nagyon pontos képet alkothatott arról, hogyan és miről zenéltek akkoriban. 

A részletes tájleírások szintén jellegzetes elemei a könyvnek. A történetben is említésre kerülő William Bartram volt ennek egyik ihletője, aki a tizennyolcadik század végén beutazta az akkori Egyesült Államok nagy részét és tapasztalatait írásaiban rögzítette.  Fraziernek körülbelül hat-hét évig tartott a könyv megírása. 
Megkapta e mű megírásáért a National Book Awardot, és a New York Times bestseller-listájának első helyére is felkerült a regény. 


A jellemábrázolás, illetve a jellemformálódás mind a regényben, mind a filmben központi elem. Romantikus történetként a szerelem dominálhatna, ám annyi minden más kerül itt elő, ami sokkal erőteljesebben alakítja a szereplőket, hogy igazából épp a szerelem az, ami szinte végig csak megfoghatatlan ideaként lebeg Inman és Ada előtt, állandó reményt nyújtva – ám ettől még nem válnak jobb emberekké. Ahogy mindketten megteszik saját kényszerű útjukat a boldogulás felé, összetalálkoznak azokkal az emberekkel is, akik ténylegesen hatnak rájuk. A férfi számos figurával összeakad a háborúban és a vándorlás közben: némelyik akadályozza, némelyik segíti őt. Adából, az elkényeztetett úrilányból eközben gyakorlatias farmerasszony válik, nagyrészt a hozzá költőző, elsőre kissé faragatlannak látszó mindeneslány, Ruby jóvoltából, akiben aranyszívű segítőtársra lel. Így, ha közelebbről megvizsgáljuk a karaktereket, rájöhetünk, hogy a hazatalálás mellett a boldogulás a másik fő téma ebben a történetben.


Az Etyeki Olvasó Kör 2013. október 21-ei találkozóján Charles Frazier első, és egyben talán leghíresebb regénye a Hideghegy volt a fő téma.

Megfilmesítés:2003-ban a Hideghegy filmváltozata is elkészült. A rendező, Anthony Minghuella (Az angol beteg, A tehetséges Mr. Ripley) szerencsére kellő alázattal, sőt, láthatóan szeretettel fordult a témához: a forgatókönyvet Charles Frazierrel együtt írták meg. Ennek köszönhetően a Hideghegy nemcsak önálló filmként, hanem adaptációként is tökéletesen megállja a helyét.  

Forrás: Internet


Jane Austen - Önéletrajz


Jane Austen
Steventon, Hampshire, 1775. december 16. - Winchester, Hampshire, 1817. július 18.
Angol regényírónő, kritikai realizmus egyik úttörője.
Családi háttér: Édesapja anglikán plébános, tudós férfi, aki a tanulás szeretetére nevelte gyermekeit. Nyolcan voltak testvérek, ő volt a hetedik, öt bátyja, egy öccse, és egy nővére (Cassandra) volt. Nem számítottak tehetős családnak tekintettel a család lélekszámára (édesapja viszonylag jó járandósága ellenére). Élénk és szeretetteljes családi háttere ösztönzően hatott írásaira.
Kiterjedt baráti és rokoni szálak miatt sokat utazott, ebből merítette írásainak helyszíneit, szereplőit és  témáit.
Nővérével nagybátyjuk egyik testvérénél laktak Oxfordban, és ott tanultak egy ideig. Majd a readingi Abbey kollégiumba jártak.
1800 évek végén apja visszavonult, így Bath-ba költöztek.
1805. édesapjuk halála Southampton-ba költöztek, és 1809-től Edward bátyja egy kis házat bocsátott a család rendelkezésére hampshire-i birtokán, Chawton falujában.
Sohasem ment férjhez, bár 1802-ben fiatalon eljegyezte magát Harris Bigg-Witherrel, de később ezt felbontották.
Visszavonultan élt, súlyos betegségben, Addison-kórban szenvedett, melynek elhatalmasodása után nem járt emberek közé. Életének ezen szakaszáról - és sok más életének részleteiről is - nővérével folytatott levelezéséből tudunk meríteni.
1817 július 24-én a winchesteri székesegyházban temették el.
Érdekességek az életéből:
Legkedvesebb bátyja Henry volt, és Cassandra, az egyetlen leánytestvére pedig a legfőbb bizalmasa. Több mint száz Cassandrához írt levele maradt fönn, bepillantást engedve az írónő életének bensőségesebb részleteibe.
1811-ben az Értelem és érzelem című regénye a szerző neve nélkül jelent meg ("egy hölgy tollából" jelzéssel), amely abban az időben nem volt szokatlan.
A székesegyházban, ahol eltemették, az első sírfelirat egyáltalán nem tesz említést Jane Austen írói munkásságáról csupán "rendkívüli szellemi adottságairól", majd csak később utólagosan avattak fel emléktáblát, mely munkásságát megemlíti.
A Meggyőző érvek és A klastrom titka című regényeket Henry készítette elő kiadásra, és 1817 végén, posztumusz publikáltak egy négykötetes, közös kiadásban. Mint korábbi regényeinél, Jane Austen neve ezúttal sem jelent meg a borítón (melyen csak ennyi szerepel: "a Büszkeség és balítélet, és a Masfield Park ... stb írójától"), de a kötetben volt egy "életrajzi jegyzet az íróról", amelyet Henry nagyjából ugyanabban a hangvételben írt meg, mint a sírfelirat, mely először jelölte meg Jane Austent szerzőként.
Életében egyetlen érdemeihez méltó kritikát kapott Sir Walter Scott írása az Emmáról a Quaterly Review 1816. márciusi számában jelent meg, melyben a névtelen írót, mint a modern regény kiváló képviselőjét üdvözölte új, realista hagyományban.
Munkássága:
Írásaira jellemző a feszes kompozíció és az ironikus látásmód. Főszereplői intelligens, erkölcsileg erős hősnők, akik éles kontrasztban állnak környezetük balgaságával.
Az egyszerű emberek mindennapi életével foglalkozva először kölcsönzött sajátságosan modern jelleget a regény műfajának. Ő teremtette meg a társadalmi vígjátékot korának középkori Angliájában.
Regényeiben mélyrehatóan foglalkozik a szerelemmel és a házassággal. (Blogszerkesztő megjegyzése: talán ez érhető tetten abban, hogy maga nem ment férjhez, és regényei hősnőin keresztül élte meg az "igaz" szerelmet, a házasságot). 
Korabeli kritikusok erkölcsi felfogásáért és szórakoztató hangvételéért dicsérték regényeit,  csodálták Austen jellemábrázoló készségét, valamint örömmel fogadták könyveinek egyszerű realizmusát, amely üdítő változatosságot jelentett az akkoron divatosnak számító romantikus melodráma műfajától.
Halála után, az 1810-es évek Angliájában még nem tudatosodott, hogy a kor legélesebb szemű megfigyelőjét és elemzőjét veszítették el személyében, sem az, hogy egy minatűrfestő, egy "egyszerű, házias" írónő (aminek a látszatát maga is fenntartotta) komolyan foglalkozni képes a társadalom természetével és műveltségének minőségével.
Jane Austen három korai regénye jól elkülöníthető csoportot alkot, melyben nagy adag irodalmi szatíra keveredik az egyén és a társadalom komikus ábrázolásával.
Bár az angol regény születése a XVIII. század első felében, Daniel Defoe, Samuel Richardson és Henry Fielding műveiben körvonalazódik, mégis Jane Austen kölcsönzött sajátosan modern jelleget a regény műfajának azáltal, hogy gyakorlatiasan foglalkozott mindennapi emberek jelentéktelen élethelyzeteivel. Hat regényével korának Angliájában Austen megteremtette a társadalmi vígjátékot, megmutatva a "háziasa" irodalom lehetőségeit.

Regényei:
1811. Értelem és Érzelem (Sense and Sensibility)
1813. Büszkeség és balítélet (Pride and Prejudice)
1814. A mansfieldi kastély (Mansfield Park)
1815. Emma
1818. Meggyőző érvek (Persuasion)
1818. A klastrom titka (Northanger Abbey)

Az Etyeki Olvasó Kör górcső alá vett műve 2013. december 16-án a Meggyőző érvek című regénye volt.
Életrajzából a művel kapcsolatos érdességek a következők:
- Bath, és a tengerparti utazás valószínűleg az édesapa visszavonulásakor való odaköltözésből származik a Meggyőző érvek regényben.
- Cassandra nővérének vőlegénye, Thomas Fowle sárgalázban halt meg a Karib-térségben 1797 folyamán, ahol katonai lelkészként szolgált. Cassandra élményei talán a Meggyőző érvek Mrs. Musgrove és Mrs. Croftjának "hosszú és bizonytalan jegyességektől" való undorában jelennek meg.
- Frank és Charles testvérei egyaránt tizenkét éves korukban léptek be a portsmouthi Királyi Tengerészeti Akadémiába, mindketten a haditengerészetnél szolgáltak a napóleoni háborúk idején, és végül mindketten tengernagyi fokozatot értek el. Ennek a tengerészeti kapcsolatnak a hatása érezhető a Mansfield Parkon és a Meggyőző érveken is.
- Bathban töltött éveik során, egyik tengerparti utazásuk alkalmával esett meg az írónő egyik legtitokzatosabb szerelmi kalandja. Erről csupán annyit lehet tudni, amennyi Cassandrához írt leveléből fennmaradt. A partvidéken találkozott egy fiatalemberrel, akivel egymásba szerettek, Cassandra később is elismerően nyilatkozott e férfiról, és úgy gondolta, hogy jó parti lehetett volna húga számára. Azonban később az ifjú halálhíréről számoltak be. Nem lehet tudni, mennyire mélyen érintette az írónőt, de néhányan úgy vélik, hogy  a Meggyőző érvek regényében is ez az élmény tükröződik-e. Az írónő is ebben az időben 27 éves volt, mint Anne Elliot, mikor Lyme-ban jár.
Mű megfilmesítése:
1960. televíziós minisorozat, rendező: Campbell Logan
1971. televíziós minisorozat, rendező: Howard Baker
1995. Tv-film, rendező: Roger Michell
2007. Tv-film, rendező: Adrian Shergold

Forrás: Internet