Bauer Barbara:
Jane Austen írásait világszerte ismerik, szeretik. Tisztelettel veszem kezembe én is könyveit, de annyira nem az én világom, amiről ír, hogy történetei magamra hagynak, engednek elkalandozni. Még soha egyetlen szereplőjével sem tudtam azonosulni, együtt szuszogni. Ez nem a regények, vagy az író hibája. Megfilmesítésekkel is próbálkoztam, de hasonlóan éltem meg: nem érdekelt. Mégis azt kell mondanom: Jane Austent ajánlom mindenkinek, aki szereti a könyveket. Mert ha megszereted, kincset kapsz, mint minden jó könyvvel, de sosem tudod meg, hogy kincset kapsz-e, ha ki sem nyitod a fedelet.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Különvélemény.. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Különvélemény.. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. 01. 04.
2013. 12. 12.
Daniel Keyes: Az ötödik Sally - Különvélemény
Miksa-Kovács Orsolya:
Mit nem adott a könyv, avagy könyvajánló helyett:
Nem adott katarzist, nem adta meg a feloldozás és az elengedés érzését.
Nem adott megkönnyebbülést, nem adta meg a lehetőségét annak, hogy magamba mélyen leásva megtaláljam az 1.,2.,3.,4.,5. ... sokadik Orsit (ill. Sallyt).
Nem tudtam beleolvadni a könyvbe az olvasás közben, egyik "én" sem lett a barátnőm.
Nem adta meg a lehetőségét annak, hogy rájöjjek: mindenki egy cseppet skizofrén csak jól titkolja.
Nem szerettem ezt a könyvet, nyomasztott, fárasztott, ráadásul úgy éreztem, hogy fel van nagyítva és ki van élesítve a mondanivalója.
És végül nem adott irodalmi értéket, nyelvezete sivár, atmoszférája egysíkú és szürke volt.
Ennek ellenére(blogszerző megjegyzése: mivel a Virágot Algernonnak is Daniel Keyes az írója) mégis ajánlom a könyvet, annak, aki elmúlt már 18 éves és érdekli a tudat, a tudatalatti, a pszichológia és a különböző neurotikus betegségeink. Ajánlom, annak, akit nem rémít el az olvasástól egy elmebeteg nő gondolatainak, tetteinek és gyógyulásának folyamata.
Mit nem adott a könyv, avagy könyvajánló helyett:
Nem adott katarzist, nem adta meg a feloldozás és az elengedés érzését.
Nem adott megkönnyebbülést, nem adta meg a lehetőségét annak, hogy magamba mélyen leásva megtaláljam az 1.,2.,3.,4.,5. ... sokadik Orsit (ill. Sallyt).
Nem tudtam beleolvadni a könyvbe az olvasás közben, egyik "én" sem lett a barátnőm.
Nem adta meg a lehetőségét annak, hogy rájöjjek: mindenki egy cseppet skizofrén csak jól titkolja.
Nem szerettem ezt a könyvet, nyomasztott, fárasztott, ráadásul úgy éreztem, hogy fel van nagyítva és ki van élesítve a mondanivalója.
És végül nem adott irodalmi értéket, nyelvezete sivár, atmoszférája egysíkú és szürke volt.
Ennek ellenére(blogszerző megjegyzése: mivel a Virágot Algernonnak is Daniel Keyes az írója) mégis ajánlom a könyvet, annak, aki elmúlt már 18 éves és érdekli a tudat, a tudatalatti, a pszichológia és a különböző neurotikus betegségeink. Ajánlom, annak, akit nem rémít el az olvasástól egy elmebeteg nő gondolatainak, tetteinek és gyógyulásának folyamata.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)