Polcz
Alaine élete, munkássága
Polcz Alaine 1922. október 7-én született
Kolozsváron. 19 évesen férjhez megy, pedig az orvosi egyetemre szeretett volna járni. Majd jött a második világháború, mely alatt súlyos sérüléseket szerzett, kórházban
kellett újjáéleszteni. Közben intenzív halálközeli élményeket szerzett, melyek
megváltoztatták addigi világlátását. Ezek hatására kezdett pszichológiával, a
halál és a gyász kutatásával (thanatológiával) foglalkozni. A második
világháború szörnyűségeiből szabadulva pszichológia szakra iratkozik. Polcz
Alaine az ELTE bölcsészkarán szerez pszichológusdiplomát 1949-ben.
Szinte csodával határos, hogy módon úgy éli túl a második világháború okozta testi és lelki szenvedéseket, hogy képes megőrizni életszeretetét, tartását, utánozhatatlan optimizmusát.
Erről az időszakról, tehát az első és boldogtalan házasságáról és a háborúról szól az Asszony a fronton című műve.
Második férje, Mészöly Miklós író, akivel 1949-ben házasodtak össze, és ebben az évben szerezte meg bölcsész diplomáját is. Felnőtt elmebetegekkel folytat művészeti terápiát, majd
gyermek-ideggondozóban játékdiognasztikával foglalkozik, játékteszteket dolgoz
ki. A SOTE II. Sz.Gyermekklinikáján a
beteg, haldokló gyermekek és
hozzátartozóik pszichológusa. A Magyar Hospice Alapítvány elnöke. Alapozó
fontosságú műveket publikál a gyerekek haláltudatáról. Tanatológiai,
pszichológiai munkái kézikönyveknek számítanak.
Az élet nem a halállal végződik – vallja Polcz
Alaine. A pszichológusnő több mint ötven évet foglalkozik haldokló gyerekekkel
és felnőttekkel, az utolsó napjaikat, óráikat próbálta könnyebbé tenni.
Thanatológiai munkássága nyomán az utolsó percek
tanújának is nevezik. Polcz Alaine számtalan haláleset tapasztalása után
állítja: élet nem a halállal végződik. Az a valami, amit halálnak nevezünk,
átlépés egy másik minőségű és formájú életbe, egy materiális, fizikai létből
egy szellemibe. Csakhogy az utolsó órák és percek nagyon fontosak. Eldönthetik,
meghatározhatják az örök élet helyét és minőségét. – nyilatkozta.
2007-ben, 85 éves korában családja körében csendben ment el. Gyermeke nem lehetett a háború alatt szerzett betegsége folytán.
A Magyar Hospice Mozgalom megalapítása és elindulása az Ő
nevéhez fűződik.
A Kharón- Thanatológiai Szemle alkotó szerkesztője.
Portréfilmet készített Róla Jelenczki István Úton a halállal
I-II.(1994-1997)
Díjak,
kitüntetések:
Déry Tibor-díj 1991.
Év Könyve díj 1992.
A Jelenkor Kiadó Könyvdíja 2000.
A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje 2001.
Munkái,
tanulmányai:
A „kisoroszlán-játék” mint
diagnosztikai és terápiás eszköz (1962)
Orvosi pszichológia a
gyakorlatban (Pertorini Rezsővel, 1976)
A rend és a rendetlenség az
emberi cselekvésben (1987)
A halál iskolája (1989)
Asszony a fronton (dok.reg., 1991.)
Meghalok én is? A halál és a gyermek (1993)
Macskaregény (1995)
Éjjeli lámpa (1996)
Ideje a meghalásnak (1998)
Főzzünk örömmel! (1998)
Világjáték (1999)
Az életed, Bíró Berta (2000)
Leányregény (2000)
Gyászban lenni (2000)
Élet és halál titkai (2001)
Gyermek a halál kapujában (2001)
Karácsonyi utazás (2002)
Kit siratok? Mit siratok? (2003)
Forrás: Internet
Forrás: Internet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése